A gyerek és a szülő energetikai rendszere nagyon szorosan összefügg körülbelül a gyerek 6-7 éves koráig. Ez azt jelenti, hogy ha szülő keres meg azzal, hogy elhozná a gyermekét, eddig az életkorig általában a szülőt kezeljük, azonban a bekövetkező változások a gyereken (is) érezhetők.
A módszer így is nagyon hatékony és persze az sem hátrány, hogy egy felnőtt könnyedén végig tud ülni egy kineziológiai konzultációt (oldást), míg egy ilyen kicsi gyereknél ez nem lenne egyszerű. És lássuk be, hogy a gyerek viselkedése bizony könnyen összefügghet azzal, hogy mit tapasztal otthon. Persze ez nem feltétlenül jelenti azt hogy a szülő „tehet” a gyerek problémájáról. De például előfordulhat olyan, hogy az óvónéni nem túl kedves a gyerekkel, ő viszont nem sajátította el a „beveszem a leszarom-tablettát” megküzdési stratégiát, mert például a szülei eléggé szorongó alkatúak.
(Amúgy nem hiszem hogy amikor meg akarunk oldani egy helyzetet feltétlenül felelőst kéne keresnünk. Valahol mindegy is, hogy "tehet" róla, bárki is legyen, a nehézségeket meg kell próbálni megoldani.)
Ha közvetlenül a gyereken dolgozunk, bizony akkor is előfordulhat, hogy a szülőnek is érdemes eljönnie egy konzultációra, hiszen a gyereknek a saját életében bizonyos dolgokra egyáltalán nem, vagy csak korlátozottan van ráhatása. Előkerülhet olyan probléma amelyet a szülőnél is oldani kell, annak érdekében, hogy a gyerek (és a szülő is) kiegyensúlyozott legyen.
Kicsit nagyobb gyerekkel már könnyedén végigcsinálható az oldás, persze kicsit játékosabb, könnyedebb formában mint egy felnőttnél. Egy kamasz és egy felnőtt oldása között pedig technikailag már nem igazán van különbség.
