Íme még két ok arra, hogy mikor ne a kineziológiát válasszuk:
- Ha Te egyáltalán nem hiszel benne, sőt, akár még idegenkedsz is a műfajtól, de valaki (ez jellemzően egy szülő, gyermek, vagy házastárs) nagyon erőlteti. És miután kifárasztásos technikával dolgozik, Te hajlasz rá, hogy kipróbáld, gondolván így előbb szabadulsz. :)
Ebben az esetben – érthető módon – eleve kellemetlen érzésekkel jössz el az oldásra, pedig amúgy magának az oldásnak a folyamatát nagyon is érdekesnek szokták találni a vendégek. Plusz ha Rád erőltették, akkor arra is jó esély van, hogy utólag le fogod tagadni magad előtt is az oldás áldásos hatásait. Ami megint csak érthető, hiszen így működünk. Én úgy gondolom, hogy ez összefügg a kognitív disszonanciával, vagyis
hogyha olyan helyzetbe kerülünk, ami ellentmond a korábbi véleményünknek, akkor nagy belső feszültséget élünk meg. Ebben az esetben arról beszélünk, hogy valaki nem szeretne kineziológiai oldáson részt venni, de rákényszerítik. Az oldás hatására történik valami pozitív. Ez ellentmond az elvárásainknak, így belső feszültség keletkezik. Ezt a belső feszültséget úgy lehet a leghatékonyabban csökkenteni, hogyha önmagunk előtt is letagadjuk, nem vesszük észre a pozitív változást.
- Ha valójában tisztán fizikai problémád van és a kineziológiai oldástól várod, hogy például ne kelljen megműteni, gyógykezelni, stb. Erről korábban már írtam egy kicsit. A kineziológia nem orvoslás. tehát nem is foglalkozik betegségek, fizikai tünetek kezelésével. A fizikai tünet által kiváltott stresszel foglalkozik, ezt tudja oldani. Ettől függetlenül sokszor láttam már olyat, hogy egy állapot / betegség által kiváltott stressz oldása visszahat magára a fizikai tünetre is, de kifejezetten nem jó, ha valaki ezzel az elvárással indul neki az oldásnak. Arról nem is beszélve, hogy lehet hogy önmagában már az is nagy segítség a vendégnek, hogy – ha a fizikai állapota jelentősen nem is változik, de – a kedélye sokkal jobb lesz.
