Szinte már divatos a magyar oktatási rendszer szidni és sajnos vannak esetek, amikor jogos is. :( Biztos, hogy rengeteg olyan elhivatott pedagógus van, aki mindent megtesz azért, hogy a gyerekek örömmel tanuljanak, azonban azt hiszem hogy az ő kezük is meg van kötve, hiszen az infrastruktúra olyan amilyen, a tananyag adott (és jórészt elméleti), a tantervvel haladni kell, osztályozni kell. És persze egy kicsit kell beszélnünk arról is, hogy valójában mit is tanulunk.
Őszintén bevallom hogy én már nem tudom, hogy mi a különbség az egyszikűek és a kétszikűek között, mármint azon kívül, hogy az egyiknek egy másiknak kettő szikje (?) vagy mije van. :) Viszont az is biztos hogy az általános iskola óta senki sem kérdezte meg tőlem. Mint ahogy nem kellett sohasem például sinus-t, cosinus-t, tangens-t és cotangens-t számolnom sem. (Szerencsére.) Persze tudom, ha valaki biológus akkor kell az egyszikű és a kétszikű, ha matematikus akkor kellenek a szögfüggvények. Ha elmész egy kineziológia tanfolyamra ott nincs osztályzás, hiszen ha valakit érdekel az amit tanul, akkor egyszerűen nincs szükség osztályzásra. Az anyag egyszerűen úgy van felépítve, hogy érdekes legyen és sok gyakorlás van benne. Az oktató biztosítja a kellő támogatást, és figyel arra hogy te is jól hajtsd végre az éppen megtanult korrekció, úgy hogy közben minél kevésbé legyél ideges és akivel dolgozol (mert néha párban dolgoztok), az is a lehető legtöbbet profitálja a korrekcióból vagy oldásból amit éppen csináltok. Akárhogy is, de valójában a kineziológia tanfolyamok azok amelyekből az eddigi tanulmányaim közül a mindennapi életben messze magasan a legtöbbet tudom hasznosítani, ez volt a leggyakorlatibb, a legérdekesebb, és az itt tanultaknak köszönhetően tudtam a leginkább segíteni magamon és másokon. Na? :)
