Folytassuk azokkal a további kérdésekkel, amelyekkel még gyakran szoktam találkozni:
Beteg vagyok, tudsz segíteni?
A kineziológia nem orvoslás, tehát nem is foglalkozik betegségek, fizikai tünetek kezelésével. A fizikai tünet által kiváltott stresszel foglalkozik, ezt tudja oldani. Az más kérdés, hogy a betegség által kiváltott stressz oldása visszahathat magára a fizikai tünetre is, de erre sem én, sem más felelősségteljes kollégám nem tehet ígéretet.
Felnőtt hozzátartozónak keresek szakembert. Tudsz segíteni?
Természetesen igen, de csak abban az esetben ha a hozzátartozó is elkötelezett. Valójában ahogy visszagondolok azokra az esetekre, amikor valaki egy rokona miatt keresett meg (és azért néhányszor volt ilyen), nagyon ritkán történt meg, hogy akit hozzám akartak küldeni, végül mégis megkeresett. Ez nem véletlen, hiszen erőszakkal (gyengéd erőszakkal sem), senkinek sem lehet segíteni, én legalábbis nem hiszek benne. A változtatás iránti igény belülről, nem kívülről kell hogy jöjjön. Néha előfordul, hogy valaki a házastársát, felnőtt gyermekét, vagy éppen valamelyik szülőjét szeretné elküldeni kineziológushoz, de ő nem nagyon szeretne menni, bár valójában a fránya rokon viselkedése őt idegesíti. Ilyenkor érdemes elgondolkodni azon, hogy az a probléma amivel a hozzátartozónkat szeretnénk „kezeltetni”, valójában kinek probléma, kit zavar. Ha a hozzátartozót nem, csak aki megkeres, akkor lehet hogy neki lenne érdemes felkeresnie.
Van is egy idevágó vicc:
A székely és a felesége beszélgetnek az ágyban! Megszólal az asszony: - Te, azt hallottam, hogy a Kati terhes lett. - Az az ő dolga. - De úgy hallottam, hogy Tőled van. - Az az én dolgom. - És én most mit csináljak? - Az a te dolgod.
:)
