Még egy gyakori félreértés a kineziológiával kapcsolatban. Talán az egyik „legnépszerűbb”: Ez valami boszorkányság, varázslat. „És egyáltalán honnét tudod, hogy akkor ez történt, vagy hogy így éreztem?”
Bizonyos értelemben érthető is, amikor valakinek ez a véleménye. Szerintem ez két dologból fakadhat:
Egyszerűen csak nem tudja, nem érti, hogy hogyan működik maga a kineziológia, az izomteszt, hogyan működik egy oldás.
Korábban találkozott aura-olvasással, kártyavetéssel, számmisztikával, Theta Healing-gel, SVT-vel, bármilyen más módszerrel, és egyszerűen összemossa az összes holisztikus / spirituális / ezoterikus módszert. (Mellesleg, semmi problémám nincs egyik felsorolt módszerrel kapcsolatban sem.)
Természetesen van olyan hogy a kinezológusnak, segítőnek van valamilyen megérzése a vendéggel kapcs olatban, de valójában szakmai tapasztalatról és izomtesztről beszélünk. Nincs benne semmi boszorkányság. Ez egy szakma, ami tanulható.
Ami viszont a megérzéseket illeti, eszembe jutott egy kis anekdota, amit nagyon rég hallottam, már nem is tudom hogy hol:
Azokon az igazán nagy farmokon, ahol csirketartás és tenyésztés zajlik, van egy olyan munka ami úgy néz ki, hogy a munkás felveszi a napos csibét és alaposan megnézi, hogy vajon kakas, vagy tyúk e. Csakhogy egy napos csibénél még semmilyen különbség nincs. És mégis idővel százszázalékos biztonsággal meg tudják mondani ezek a munkások első ránézésre minden naposcsibe nemét. Nem tudom, hogy igaz-e, de hogy érdekes, az biztos.
